Rhodesian Ridgeback Standard
FCI 146 sz Standard / 1996.12.10 / GB
RODÉZIAI RIDGEBACK (másként: Afrikai Oroszlánkutya)
SZÁRMAZÁS: Dél Afrika
A Standard kezelője az Kutyatenyésztők Dél Afrikai Egyesülete (Kennel Union of Southern Africa) és a Zimbabwei Kutyatenyésztő Klub (Zimbabwe Kennel Club).
AZ ÉRVÉNYES SATANDARD KIBOCSÁTÁSI DÁTUMA: 1996.12.10
HASZOSÍTÁS: Még napjainkban is világszerte alkalmazott vadászkutya, de különösen nagyra becsült házőrző, és népszerű családi kedvenc.
F.C.I. BESOROLÁS: VI. csoport - Kopók, vérebek, és rokon fajták 3. szekció
RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS: A Rhodesian Ridgeback jeleneg az egyetlen bejegyzett dél Afrikában őshonos kutyafajta. A fajta eredete a dél afrikai fokföldi gyarmatok idejére vezethető vissza, a korai telepesek kutyáinak, és a Hottentotta törzsek félvad vadászkutyáinak keveredésére. A fajta névadó háti szőralakzata ez utóbbi felmenők öröksége.
A Rhodesian Ridgeback, vagy Oroszlánkutya eredetileg vadászkopó volt. Leginkább kettes, hármas csoportokban alkalmazták a nagyvadak, elsősorban oroszlánok felkutatására és fenntartására, míg a vadász a helyszínre érkezhetett.
Az F.R.Barnes által a Dalmata standard alapján összeállított eredeti vázlata 1922-ben kelt a Rodéziai Bulawayo-ban, és 1926-ban nyerte el a Dél Afrikai Kutyatenyésztő Egyesület (South African Kennel Union) hivatalos jóváhagyását.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: A Rodéziai Ridgeback arányos, szimmetrikus vonalú testalkatú, erős, izmos, mozgékony és aktív kutya, aki jó sebesség mellett is nagy kitartásra képes. A hangsúly a mozgékonyságon, elegancián és egészségen, nehézkességből mentes felépítésen van.
A fajta jellegzetessége a háton futó „ridge” , melyet a szörzet többi részével ellentétes irányban futó szőrzet alkot. Ez egyben a fajta leglátványosabb, meghatározó jellemzője is. A ridge jól kivehető, szimmetrikus, a csípő irányába elkeskenyedő formájú. Közvetlenül a vállak mögött kezdődik, és töretlenül halad egészen a csípőcsontig. A ridge-ben pontosan két, egyforma, és szimmetrikus elhelyezkedésű forgó található. A ridge szélességére a 5 cm-t (2 inch-et) szokás jó átlagos irányszámnak tekinteni.
VISELKEDÉS / TEMPERAMENTUM: Méltóságteljes, intellingens, az idegenekkel tartózkodó, de agressziót, vagy félénkséget nem mutat.
FEJ:
RODÉZIAI RIDGEBACK (másként: Afrikai Oroszlánkutya)
SZÁRMAZÁS: Dél Afrika
A Standard kezelője az Kutyatenyésztők Dél Afrikai Egyesülete (Kennel Union of Southern Africa) és a Zimbabwei Kutyatenyésztő Klub (Zimbabwe Kennel Club).
AZ ÉRVÉNYES SATANDARD KIBOCSÁTÁSI DÁTUMA: 1996.12.10
HASZOSÍTÁS: Még napjainkban is világszerte alkalmazott vadászkutya, de különösen nagyra becsült házőrző, és népszerű családi kedvenc.
F.C.I. BESOROLÁS: VI. csoport - Kopók, vérebek, és rokon fajták 3. szekció
RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS: A Rhodesian Ridgeback jeleneg az egyetlen bejegyzett dél Afrikában őshonos kutyafajta. A fajta eredete a dél afrikai fokföldi gyarmatok idejére vezethető vissza, a korai telepesek kutyáinak, és a Hottentotta törzsek félvad vadászkutyáinak keveredésére. A fajta névadó háti szőralakzata ez utóbbi felmenők öröksége.
A Rhodesian Ridgeback, vagy Oroszlánkutya eredetileg vadászkopó volt. Leginkább kettes, hármas csoportokban alkalmazták a nagyvadak, elsősorban oroszlánok felkutatására és fenntartására, míg a vadász a helyszínre érkezhetett.
Az F.R.Barnes által a Dalmata standard alapján összeállított eredeti vázlata 1922-ben kelt a Rodéziai Bulawayo-ban, és 1926-ban nyerte el a Dél Afrikai Kutyatenyésztő Egyesület (South African Kennel Union) hivatalos jóváhagyását.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: A Rodéziai Ridgeback arányos, szimmetrikus vonalú testalkatú, erős, izmos, mozgékony és aktív kutya, aki jó sebesség mellett is nagy kitartásra képes. A hangsúly a mozgékonyságon, elegancián és egészségen, nehézkességből mentes felépítésen van.
A fajta jellegzetessége a háton futó „ridge” , melyet a szörzet többi részével ellentétes irányban futó szőrzet alkot. Ez egyben a fajta leglátványosabb, meghatározó jellemzője is. A ridge jól kivehető, szimmetrikus, a csípő irányába elkeskenyedő formájú. Közvetlenül a vállak mögött kezdődik, és töretlenül halad egészen a csípőcsontig. A ridge-ben pontosan két, egyforma, és szimmetrikus elhelyezkedésű forgó található. A ridge szélességére a 5 cm-t (2 inch-et) szokás jó átlagos irányszámnak tekinteni.
VISELKEDÉS / TEMPERAMENTUM: Méltóságteljes, intellingens, az idegenekkel tartózkodó, de agressziót, vagy félénkséget nem mutat.
FEJ:
- Koponya: Mérsékelten hosszú, lapos, a fülek között széles. A koponya fülek közötti szélessége megfelel a nyakszirt-stop, valamint a stop-orr távolságnak. Nyugvó helyzetben a fej környékén bőrredők nem alakulnak ki.
- Stop: Jól kivehető, semmiképp sem képez egyenes vonalat az orrtól a nyakszirtig.
- Orr: Fekete, vagy barna; fekete orr esetén sötét, barna orr esetén borostyánszín szemekkel.
- Pofa: Hosszú, mély, és erőteljes.
- Ajkak: Tiszta vonalú, az állkapcsot szorosan követi.
- Állkapocs, és fogak: Az állkapocs erőteljes, teljesen, és tökéletesen ollós harapású, (tehát a felső fogsor szorosan zár az alsó fogsorra, és a fogak merőlegesen ülnek az állkapocsban). A fogak, különösen a szemfogak, jól fejlettek.
- Szemek: Kellően távol ülnek egymástól. Kerek, tiszta, és csillogó. Intelligens tekintetű. Színe a szőrzettel harmonizáló.
- Fülek: Meglehetősen magasan tűzöttek, közepes méretűek. A fültőnél elég szélesek, majd fokozatosan elkeskenyednek, hogy végül lekerekedő csúcsban végződjenek. Normális esetben a fülek a testhez simulva lógnak.
- Nyak: Meglehetősen hosszú, erőteljes. A nyakbőr feszes, nem lóg.
TEST:
- Hát: Erőteljes
- Ágyék: Erős, izmos, enyhén ívelt.
- Mellkas: Nem túl széles, de nagyon mély, és tágas. A mellkas a mellső térd magasságáig ér. A mellkas elülső része oldalról nézve is látható. A bordák közepesen kerekedőek, de sohasem hordószerűek.
- Farok: A tőnél erőteljes, majd fokozatosan elkeskenyedő. Közepes hosszúságú. Szőre nem durva. A farktő elhelyezkedése sem nem túl magas, sem nem túl alacsony. Tartása enyhén felfelé hajló, sohasem visszatekeredő.
VÉGTAGOK
- Első: Tökéletesen egyenes, erőteljes, és jó csontozatú. A könyök a testhez közel esnek. Oldalról szemlélve az elülső lábak szélesebbek mint szemből nézve.
- Vállak: Egyenletes vonalú, lejtős, és izmos.
- Lábtő: Erőteljes, könnyed, és ruganyos.
- Hátsó láb: Izmos, az izomzat jól kivehető rajzolatú. Sima vonalú.
- Térd: Szép vonalú térdhajlat.
- Csánk: Erőteljes, mélyen helyezett.
- Mancsok: Tömörek, és kerekek. Az ujjak szép vonalúak. A talppárnák kemények, és ruganyosak. Az ujjak, és talppárnák közét szőrréteg védi.
JÁRÁS / MOZGÁS: Egyenes, párhuzamos. Szabad, és lendületes.
SZÖRZET:
- Szőr: Rövid, és sűrű. Sima, és fényes. De sem nem bozontos, sem nem selymes.
- Szín: Világos búzaszíntől vörösesig. A mellkason, és lábujjaknál egy kis fehér megengedett, de akár itt, akár a hason, vagy a lábujjaknál feljebb a túl sok fehér szőr nem kívánatos. A sötét pofa, és fülek megengedettek, de túl sok fekete szőr bárhol a bundában nagyon nem kedvező.
SÚLY, ÉS MÉRET:
- Marmagasság:
- Kan: 63-69 cm (25-27 inch).
- Szuka: 61-66 cm (24-26 inch).
- Súly:
- Kan: 36,5 kg (80 font).
- Szuka: 32kg (70 font).
HIBÁK:
A fentiektől való bárminemű eltérés hibának számít, melynek súlyossága az eltérés mértéke, és az eltérés a kutya egészségére, és életminőségére gyakorolt hatásának függvényében kerül meghatározásra.
Bármely testi, vagy viselkedésbeli rendellenességet mutató kutya azonnali kizárásra kerül.
Megjegyzés: A kanoknak rendelkezniük kell két, a herezacskóban teljes egészében leereszkedett herével.
Történet
A Rhodesian Ridgeback őse, a már kihalt Dél-Afrikai hottentotta törzs állandó kísérője, a különleges „taréjjal” rendelkező kutya volt. Ez a „taréj” a fajtára jellemző gerinc mentén visszafelé növő szőr a RIDGE. Ez a kutya segédkezett a törzs mindennapjaiban. Őrizte az állatokat a támadó ragadozóktól és segített a vadászatban. Bátorságára jellemző volt, hogy 3-4 kutya sakkban tudott tartani akár egy oroszlánt is, amíg a vadászok oda nem értek és kezdetleges fegyvereikkel meg nem ölték.
A XVI. századtól sok európai telepes vándorolt ki és fedezte fel Afrikát. Ezen telepesek vitték magukkal saját vadászkutyáikat. Hamar kiderült számukra, hogy saját kutyáik nem alkalmasak Afrika kietlen, dús aljnövényzettel rendelkező vadvilágában a vadászatra. Ekkor fedezték fel a helyi törzsek különleges kutyáit. A kutyák keresztezéséből, melyben a Bloodhound, Pointer és a Dog is szerepet játszott született meg a mai is ismert Rhodesian Ridgeback közvetlen őse.
1875-ben Helm misszionárius vitt magával Bulawayoba /Zimbawe/ egy pár „taréjos” kutyát. Itt egy egész falkányi kutyát tenyésztett ki.
Francis Richard Barnes 1922-ben megalkotta a fajta leírását, melyet 1926-ban Kennel Union of Southern Africa (KUSA) 1926. február 24-én fogadta el és elismert fajta lett, mint Rhodesian Ridgeback.